2014. január 17., péntek

Miért vagyok legitimista?

Sokszor feltettem már magamnak a címként szereplő kérdést és őszintén szólva, sosem tudtam rá valamiféle tárgyilagos, tényekkel alátámasztott, valós érvekkel operáló választ adni. Számomra egészen kicsiny korom óta egyértelmű, talán nemesi származásomnak ebben nagy szerepe van, hogy a királyság az az államforma, mely egy államnak stabilitást, hosszú távon nyugalmat és biztos fejlődést hozhat, a király személye testesíti meg az egységet, azzal, hogy felette áll a pártpolitikának és generációkon átívelve biztos támasza az ország népének. A királyság intézménye organikus fejlődés eredménye, mely évezredek, évszázadok folyamán alakult, formálódott és úgy gondolom, hogy mindig lépést tudott tartani a társadalom fejlődésével. Ettől még lehetnék persze szabad királyválasztó is, de nem vagyok.

Pontosan amiatt, hogy egyáltalán nem érzem helyénvalónak mindenben a népfelség elvét hangoztatni, erősen megkérdőjelezem a tömegek jogát arra, hogy beleszólhasson az állam legfelső ügyeibe, mindenféle szaktudás és rálátás nélkül, bizonyos politikai oldalak által megvezetve. Ezzel együtt természetesen nem vitatom el a jogot a tömegektől (néptől?), hogy saját helyi ügyeibe beleszólhasson és, hogy az állam korlátozva legyen a lokális, önkormányzati ügyek irányítása terén. Az állam irányítását arra hivatott képzett csoportnak kell ellátnia, ahogyan évszázadokon keresztül a nemesség tette, a tömegek kényének-kedvének kizárásával. Természetesen ez ma már a XX. században történtek folytán nehezen kivitelezhető, de nem is elvetendő dolog a jövőre nézve.

Talán már a címből is kiderül, hogy egyes egyedüli legitim uralkodóházként a magyar trónra a Habsburg-Lotharingiai házat ismerem el.