2013. december 19., csütörtök

Halhatatlan uralkodók

A monarchia legnagyobb előnye szerintem abban a stabilitásban rejlik, melyet maga az uralkodó személye biztosít a lakosság számára, azzal, hogy mivel nem választások útján kerül hatalomra, nem függ a belpolitikában uralkodó széljárástól, így nincs elköteleződve bizonyos politikai erők irányába (ettől még természetesen lehet neki szimpatikus egyik vagy másik párt, de a döntéshozatal kapcsán vállára nem nehezedik a megfelelési kényszer egy politikai csoport irányába), egyfajta stabilizáló erőként hat az államrend számára, egy biztos pontként, akire nincs hatással a választások eredménye és a parlament összetétele. Továbbá biztos pontként, egyfajta megnyugtató támaszként, erőként jelenik meg az állampolgárok szemében, melyet elsősorban leválthatatlansága, bizonyos tekintetben elérhetetlensége (nem folyik bele napi ügyekbe), illetve ezekhez kapcsolódóan életfogytig tartó uralkodása biztosít.

Néha az uralkodás extrém hosszúra nyúlhat, mely részben köszönhető a korai trónra kerülésnek vagy kivételes egészségnek. Alább összegyűjtöttem azokat a monarchákat, kik a leghosszabb uralkodói pályát tudhatták hátuk mögött mikor örökre lehunyták szemük.

A tizedik helyen összesen 52 év uralkodással VII. Haakon norvég király áll, ki VIII. Frigyes dán király gyermekeként látta meg a napvilágot, majd 1905-ben 33 évesen lépett a frissen megalakult Norvég Királyság trónjára és egészen 1957 szeptemberéig ellátta uralkodói teendőit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a világháborúban a német megszállók elleni ellenállás terén, mely időszakban bölcs, gerinces és határozott uralkodóként lépett fel.

A kilencedik helyen Wilhelmina holland királynő áll összesen csaknem 58 év uralkodással, igaz ebből az első 8 évben fiatal kora miatt régensek kormányoztak. Alig 10 évesen 1890-ben lépett a Holland Királyság trónjára és egészen 1948-ig viselte a koronát, amikor korára hivatkozva lánya javára lemondott, majd rá 14 évvel 1962-ben hunyt el. Ahogyan VII. Haakon, úgy ő is elévülhetetlen érdemeket szerzett népének támogatásával a német megszállás idejében.

A nyolcadik helyen 59 év uralkodással XV. (Hőnszeretett) Lajos francia király áll, aki 1722-ben 7 évesen lépett a trónra, majd 8 év régens uralom után a kezébe vette országa irányítását. Uralkodásának végére átlépett a kezdeti nehézségeken és egy békés, gyarapodó időszak köszöntött a francia államra.

A hetedik helyen III. György brit király áll a kerek 60 éves uralkodóként eltöltött időszakkal 1760. és 1820. között. Uralkodása idején dúlt a hétéves háború, az amerikai függetlenségi háború, valamint a napoleoni háborúk, továbbá 1801-ben létrejött az Egyesült Királyság. Elhatalmasodó elmebaja (akkoriban ez bármit is jelentsen) miatt gondnokság alá helyezték és utolsó 9 évében helyette a későbbi IV. György kormányozta birodalmát.

Az előkelő rangsorban a hatodik helyen egy kicsiny királyság uralkodóját találjuk, I. Miklós montenegrói királyt összesen 61 évvel. Uralkodása első 50 évében, mint fejedelem, majd 11 évet, mint király uralkodott, viszont a Szerb-Horvát-Szlovén királyság létrejötte miatt, mely Montenegrót is magába foglalta, utolsó három évét száműzetésben töltötte.

Az ötödik helyen a közismertségnek örvendő Viktória brit királynő áll 63 év uralkodással. 1837-ben 19 évesen lépett trónra, majd 1901-ben 81 évesen bekövetkezett haláláig volt a brit birodalom első számú embere.

A negyedik helyezett I. Ferenc József osztrák császár, de ami nekünk még fontosabb: magyar király, összesen 68 év uralkodással. Viszont sajnos lecsúszott a dobogóról egyik kortársa miatt.

Így a harmadik helyen a kerek 70 éves uralkodással II. János liechtensteini uralkodóherceg áll. 18 évesen 1858-ban lépett trónra, melyet egészen 1929-ben bekövetkezett haláláig elfoglalt. 1862-ben létrehozta államának első alkotmányát, majd 1921-ben a másodikat, mely az alapját képezi a kicsiny monarchia mai berendezkedésének is.

Az előkelő második helyre a Napkirály, XIV. Lajos francia király került 72 év uralkodói pályafutással (1663-1715), igaz első 8 évét ifjú kora miatt ő is régensek kormányzása alatt töltötte.

Az első helyezettet azt hiszem elég nehéz lenne megtippelni avagy kitalálni, talán még a genealógiában és az uralkodóházakban jártasak számára is. Ő nem más, mint Károly Frigyes badeni nagyherceg, aki 7 éves régenskormányzással is 73 évet töltött államának élén. 10 évesen 1738-ban lépett a trónra a Baden-Durlach őrgrófságban, 1771-től Baden őrgrófja (egyesítette a különböző szétaprózódott birtokokat a baden-badeni ág kihalása után), majd 1803. és 1806. között Baden választófejedelme, végül 1806-tól haláláig Baden nagyhercege. Uralkodására a felvilágosult abszolutizmus jellemző, illetve a vágy, hogy uralmát minél nagyobb területekre terjessze ki. A napóleoni háborúk idején előbb a Német-Római Birodalom oldalán állt, majd abból kilépve csatlakozott a francia császárhoz. Halála után mégsem bukott vele állama, utódja Károly nagyherceg megtarthatta a szerzett területek javát, köszönhetően Lujza badeni nagyhercegnőnek, I. Sándor orosz cár feleségének.

2013. október 21., hétfő

Nemesi fészek

Nincs olyan ember hazánkban, akinek a lakóhelye közelében ne volna egy, általában rendkívül leromlott állapotú kúria, netán kastély. Alacsony azon emberek száma, akik ismerik az épület és építtetőinek történetét, esetleg csak az egykori birtokos család nevét. Nem gondolom, hogy problémát kellene csinálni ebből, mármint az emberek tájékozatlanságából, ez talán inkább azon dolgok sorába tartozik, amelyek fájóak ugyan, de egy ilyen korszakban élünk, ahol ezen épületeknek és családoknak a történelem könyv lapjain túl már egyéb szerepük nincsen. /Meg sem említem azon családok és ezen családokból származó egykoron nagynevű és tevékeny személyek tömkelegét, akiknek még ott sem jut hely, sőt a nemesi almanachok és genealógiai összeállítások lapjain túl sehol sem./

Azonban a ma élő emberek szülei s nagyszülei még emlékezhetnek azokra a napokra, amikor még a hajdan volt kúriák és kastélyok még egy-egy uradalom központját, illetve egy nemes család fészkét jelentették. A helyi és környékbeli elit kis központjai voltak ezen ódon épületek, itt jött össze a népes rokonság a jeles, hol vidám, hol gyászos alkalmakkor, innen indultak első és utolsó útjukra, itt szövögették politikai, gazdasági terveiket azok az urak, akiknek egykoron a politika nem pénzszerzési lehetőséget jelentett, hanem hivatást. Mint gazdasági központ ez a hely volt a vidéki élet és kultúra központja, gyakran hozzácsatolt majorsággal, eggyel vagy többel, kinek hogy hozta szerencséje, szerencsétlensége, tehetsége, tehetetlensége. Nem csak egy családnak jelentették a védelmet nyújtó, mindig gyengéd szeretettel hazaváró fészket, hanem a lakosságnak is a munkalehetőséget és biztonságot. 

Az idők változtak, az épületek gyakran cseréltek gazdát, hol kihalás, hol vétel, hol per útján, de minden korszakban közös volt a szerepük, otthonul szolgáltak. Most, egyes szerencsésektől eltekintve elhagyatottan árválkodnak, kifosztott csontvázként néznek az arra vetődő látogatóra. Számos nézelődőnek nem jelentenek egyebet, mint egy kőhalom, egyesek szemében öröm csillan, másoknak kellemes gyermekkori emlékek sejlenek fel a még virágzó helyről, az urakról, a gyermeki örömökről, a kemény, de kifizetődő munkáról, az egykori birtokosoknak és utódaiknak könny tölti meg a szemét, amikor ősapáik otthonára, szűk Hazájára tekintenek, amely kifosztva, elhagyatva, reménytelenül állva várja a feltámadást.

Lesz-e feltámadása a történelem csendes szemlélőinek és elszenvedőinek, az egykori nemesi fészkeknek?


"Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
        Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
        Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
        Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
        Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
/Kölcsey Ferenc: Huszt/



2013. október 20., vasárnap

Marie Antonette és az Árpádok

Sokat hallott és emlegetett név, melyről fakó emlékképei mindenkinek vannak a történelemórákról, azonban azt már kevesebben tudják, hogy Marie Antoinette francia királyné, I. Ferenc német-római császár és Mária Terézia magyar királynő leánya, amellett, hogy osztrák főhercegnő és cseh királyi hercegnő, egyben magyar királyi hercegnő is volt, viszont nem csak a címe kötötte a Magyar Királysághoz.

Marie Antoinette több ágon is kötődött vérségileg a magyar királyokhoz és természetesen, mint megannyi uralkodónak és arisztokratának, neki is Árpád vezér vére folyt az ereiben. Lássuk, hogyan kötődik történelmünk korai uralkodóihoz. / Megj1.: igyekeztem a legkevesebb és legszükségesebb adat kigyűjtésére. Megj2.: Ez csak egy ág, azonban még tucatnyi felrajzolható az Árpádoktól M.A-ig/

III. Béla magyar király
~ Antiochiai Ágnes magyar királyné
/
Konstancia cseh királyné
~ I. Ottokár cseh király
/
I. Vencel cseh király
~ Hohenstaufen Kunigunda cseh királyné
/
II. Ottokár cseh király
~ Khunata cseh királyné
/
II. Vencel cseh király
~ Habsburg Guta cseh királyné
/
Erzsébet cseh királyné
~ Luxemburgi János cseh király
/
IV. Károly német-római császár
~ Pomerániai Erzsébet császárné
/
Zsigmond német-római császár, magyar király
~ Cillei Barbara császárné, magyar királyné
/
Erzsébet magyar királyné
~ Habsburg Albert magyar király
/
Habsburg Erzsébet lengyel királyné
~ IV. Jagello Kázmér lengyel király
/
II. Jagello Ulászló magyar király
~ de Foix Anna magyar királyné
/
Jagello Anna magyar királyné
~ I. Ferdinánd német-római császár, magyar király
/
Károly osztrák főherceg
~ Wittelsbach Mária o. főhercegné, bajor hercegnő
/
II. Ferdinánd német-római császár, magyar király
~ Wittelsbach Mária Anna császárné, magyar királyné
/
III. Ferdinánd német-római császár, magyar király
~ Habsburg Mária Anna császárné, magyar királyné, spanyol infánsnő
/
I. Lipót német-római császár, magyar király
~ Wittelsbach Eleonora Magdalena Therézia császárné, magyar királyné
/
IV. Károly német-római császár, magyar király
~ Braunschweig-Wolfenbüttel Erzsébet Krisztina császárné, magyar királyné
/
Mária Terézia magyar királynő, német-római császárné
~ I. Lotharingiai Ferenc német-római császár
/
Marie Antoinette francia királyné, osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő
~ XVI. Lajos francia király

2013. október 11., péntek

Árpád-házi leszármazottak az európai uralkodóházakban

 Árpád vezér leszármazottairól egy érdekes gyűjteményre hívnám fel a figyelmet. Itt olvasható

2013. október 6., vasárnap

Október 6.

Október 6 történelmünk tragikus napja. Emlékezzünk ezen a napon az Aradon és Pesten kivégzettekre.

Aulich Lajos
németújvári gróf Batthyány Lajos
Damjanić János
cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Arisztid
eleméri és ittebei Kiss Ernő
szkárosi Lázár Vilmos
Láhner György
altleiningeni gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost
Knezić Károly
nemes Nagysándor József
poeltenbergi lovag Poelt Ernő
Schweidel József
nemescsói Török Ignác
hernádvécsei és hajnácskeöi gróf Vécsey Károly


A szavakat nem szaporítván, ajánlom az érdeklődök figyelmébe a Lemil blog ide vonatkozó írásait.

2013. szeptember 29., vasárnap

Noblesse Oblige

"Az a nemesi intézmény, mely tizenkét századon át legfőbb tényezője, sőt intézője volt az államok sorsának és szabályozója a világ folyásának, mely mindig büszkén és fennen hivatkozva erényeire és hatalmára, olykor daczolt az új kor haladó szellemével és irányeszméivel, de mindenkor megtartotta és féltékenyen megőrizte tiszteletreméltó alapeszméjét és jellegét, mely a világ száz meg száz csataterein örökké viruló babért tűzött homlokára, tüntető pompájával beragyogtatva a világot; - eltekintve egyes beteges kinövéseitől, mindenha méltó volt tiszteletünkre és rokonszenvünkre, s az is maradand, bármit is hozzon a jövő magával.