2013. december 19., csütörtök

Halhatatlan uralkodók

A monarchia legnagyobb előnye szerintem abban a stabilitásban rejlik, melyet maga az uralkodó személye biztosít a lakosság számára, azzal, hogy mivel nem választások útján kerül hatalomra, nem függ a belpolitikában uralkodó széljárástól, így nincs elköteleződve bizonyos politikai erők irányába (ettől még természetesen lehet neki szimpatikus egyik vagy másik párt, de a döntéshozatal kapcsán vállára nem nehezedik a megfelelési kényszer egy politikai csoport irányába), egyfajta stabilizáló erőként hat az államrend számára, egy biztos pontként, akire nincs hatással a választások eredménye és a parlament összetétele. Továbbá biztos pontként, egyfajta megnyugtató támaszként, erőként jelenik meg az állampolgárok szemében, melyet elsősorban leválthatatlansága, bizonyos tekintetben elérhetetlensége (nem folyik bele napi ügyekbe), illetve ezekhez kapcsolódóan életfogytig tartó uralkodása biztosít.

Néha az uralkodás extrém hosszúra nyúlhat, mely részben köszönhető a korai trónra kerülésnek vagy kivételes egészségnek. Alább összegyűjtöttem azokat a monarchákat, kik a leghosszabb uralkodói pályát tudhatták hátuk mögött mikor örökre lehunyták szemük.

A tizedik helyen összesen 52 év uralkodással VII. Haakon norvég király áll, ki VIII. Frigyes dán király gyermekeként látta meg a napvilágot, majd 1905-ben 33 évesen lépett a frissen megalakult Norvég Királyság trónjára és egészen 1957 szeptemberéig ellátta uralkodói teendőit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a világháborúban a német megszállók elleni ellenállás terén, mely időszakban bölcs, gerinces és határozott uralkodóként lépett fel.

A kilencedik helyen Wilhelmina holland királynő áll összesen csaknem 58 év uralkodással, igaz ebből az első 8 évben fiatal kora miatt régensek kormányoztak. Alig 10 évesen 1890-ben lépett a Holland Királyság trónjára és egészen 1948-ig viselte a koronát, amikor korára hivatkozva lánya javára lemondott, majd rá 14 évvel 1962-ben hunyt el. Ahogyan VII. Haakon, úgy ő is elévülhetetlen érdemeket szerzett népének támogatásával a német megszállás idejében.

A nyolcadik helyen 59 év uralkodással XV. (Hőnszeretett) Lajos francia király áll, aki 1722-ben 7 évesen lépett a trónra, majd 8 év régens uralom után a kezébe vette országa irányítását. Uralkodásának végére átlépett a kezdeti nehézségeken és egy békés, gyarapodó időszak köszöntött a francia államra.

A hetedik helyen III. György brit király áll a kerek 60 éves uralkodóként eltöltött időszakkal 1760. és 1820. között. Uralkodása idején dúlt a hétéves háború, az amerikai függetlenségi háború, valamint a napoleoni háborúk, továbbá 1801-ben létrejött az Egyesült Királyság. Elhatalmasodó elmebaja (akkoriban ez bármit is jelentsen) miatt gondnokság alá helyezték és utolsó 9 évében helyette a későbbi IV. György kormányozta birodalmát.

Az előkelő rangsorban a hatodik helyen egy kicsiny királyság uralkodóját találjuk, I. Miklós montenegrói királyt összesen 61 évvel. Uralkodása első 50 évében, mint fejedelem, majd 11 évet, mint király uralkodott, viszont a Szerb-Horvát-Szlovén királyság létrejötte miatt, mely Montenegrót is magába foglalta, utolsó három évét száműzetésben töltötte.

Az ötödik helyen a közismertségnek örvendő Viktória brit királynő áll 63 év uralkodással. 1837-ben 19 évesen lépett trónra, majd 1901-ben 81 évesen bekövetkezett haláláig volt a brit birodalom első számú embere.

A negyedik helyezett I. Ferenc József osztrák császár, de ami nekünk még fontosabb: magyar király, összesen 68 év uralkodással. Viszont sajnos lecsúszott a dobogóról egyik kortársa miatt.

Így a harmadik helyen a kerek 70 éves uralkodással II. János liechtensteini uralkodóherceg áll. 18 évesen 1858-ban lépett trónra, melyet egészen 1929-ben bekövetkezett haláláig elfoglalt. 1862-ben létrehozta államának első alkotmányát, majd 1921-ben a másodikat, mely az alapját képezi a kicsiny monarchia mai berendezkedésének is.

Az előkelő második helyre a Napkirály, XIV. Lajos francia király került 72 év uralkodói pályafutással (1663-1715), igaz első 8 évét ifjú kora miatt ő is régensek kormányzása alatt töltötte.

Az első helyezettet azt hiszem elég nehéz lenne megtippelni avagy kitalálni, talán még a genealógiában és az uralkodóházakban jártasak számára is. Ő nem más, mint Károly Frigyes badeni nagyherceg, aki 7 éves régenskormányzással is 73 évet töltött államának élén. 10 évesen 1738-ban lépett a trónra a Baden-Durlach őrgrófságban, 1771-től Baden őrgrófja (egyesítette a különböző szétaprózódott birtokokat a baden-badeni ág kihalása után), majd 1803. és 1806. között Baden választófejedelme, végül 1806-tól haláláig Baden nagyhercege. Uralkodására a felvilágosult abszolutizmus jellemző, illetve a vágy, hogy uralmát minél nagyobb területekre terjessze ki. A napóleoni háborúk idején előbb a Német-Római Birodalom oldalán állt, majd abból kilépve csatlakozott a francia császárhoz. Halála után mégsem bukott vele állama, utódja Károly nagyherceg megtarthatta a szerzett területek javát, köszönhetően Lujza badeni nagyhercegnőnek, I. Sándor orosz cár feleségének.