2013. szeptember 29., vasárnap

Noblesse Oblige

"Az a nemesi intézmény, mely tizenkét századon át legfőbb tényezője, sőt intézője volt az államok sorsának és szabályozója a világ folyásának, mely mindig büszkén és fennen hivatkozva erényeire és hatalmára, olykor daczolt az új kor haladó szellemével és irányeszméivel, de mindenkor megtartotta és féltékenyen megőrizte tiszteletreméltó alapeszméjét és jellegét, mely a világ száz meg száz csataterein örökké viruló babért tűzött homlokára, tüntető pompájával beragyogtatva a világot; - eltekintve egyes beteges kinövéseitől, mindenha méltó volt tiszteletünkre és rokonszenvünkre, s az is maradand, bármit is hozzon a jövő magával.
Mindaddig, míg az ember: ember lesz, csak optimisták és az elméleti humanizmus hiveinek elérhetetlen fantómja marad egy oly kornak az eléréséről való ábránd is, melyben az emberek rang-, születés- vagy vagyonkülönbség nélkül teljesen egyenlők legyenek.

Bizonyosnak vehető, hogy minden régi társadalmi rendszer romjaiból Phönixként föltámadó új társadalom mindenkor módját találja annak, hogy külsőleg új, lényegében pedig a régihez hasonló arisztokrácziát is teremtsen.

A nemes ember és katonatiszt espirit de corps-ja (közszellem) és büszkesége első sorban és eredetileg lovagiasságára, vitézségére és nemeslelkűségére támaszkodik; a tudósé tudományára és egyszerüségére, sőt a női büszkeség is tisztességre, szépségre, finom tapintatra és modorra fekteti létjogának fősúlyát. Vajjon min alapszik az úgynevezett pénzarisztokrácia gőgje? Egyesegyedül a pénzes zacskón. Ez tehát mindenesetre utálatosabb, nyomasztóbb és gyülöletesebb minden egyéb büszkeségnél."

A fentebb olvasható hosszabb lélegzetvételű idézet immáron közel 130. életévét tölti be és Marcziányi György lovag tollából származik.

1848. év pontot tett a nemesség évezredes egyedülálló szerepére (a nemesség hathatós hozzájárulásával, vezetésével és áldozatvállalásával), míg a XX. század végleg bevégezte a nemesség politikai, majd gazdasági szerepvállalását Magyarországon. Tény, míg sok helyütt természetes folyamatok vezettek a nemesség térvesztéséhez a politikában és gazdaságban, addig Magyarországon (és még több más államban) ez a folyamat minden természetességet és szervességet nélkülözve egy politikai-ideológiai terv révén ment végbe, sőt azt mondhatjuk megy végbe, mely, vitatva mások érveit és a tárgyban kifejtett gondolatait, máig jelentős hatással van az ország gazdasági és politikai helyzetére. A mindenkori elit igyekszik "kijelölni" saját "arisztokráciáját", miközben a nevétől, birtokaitól, érdemeitől, évszázadok munkájával szerzett ingó- és ingatlanvagyonától megfosztott hajdani nemességnek lassan már emléke sem marad.

Nem vitatjuk: a történelem kereke forog, azt megállítani vagy valamelyest visszafordítani nem lehet, de a hibákon elgondolkozva és az évszázados tapasztalatokat feldolgozva a jövőn változtatni még lehetséges. Csak a múlt megváltoztathatatlan.

Jelen blog nem feltétlenül kíván foglalkozni az aktuálpolitikával, sokkal inkább a nemesség múltbeli szerepvállalásával és tagjainak jelenkori helyzetével, boldogulásával, örömeivel és bánataival, valamint igyekszik felvenni a harcot az olyan "nemesi kezdeményezésekkel" szemben, melyek minden történelmi és történeti alapot nélkülözve törnek a magyar nemesség egykori babérjait felhasználva politikai, illetve pénzügyi célokra.



Noblesse Oblige

10 megjegyzés:

sevenplumtrees írta...

Tisztelt Nobilis!

Nagyon szépen köszönöm ezt az írását is. Mindig örömmel tölt el, amikor olvashatom sorait.

Marcziányi könyve valóban alapmű, bár néha sarkosan fogalmaz, különösen a nemesség különböző kategóriáit illetően (pénzarisztokrácia, katonai arisztokrácia). Nem véletlen, hogy a Turul 1886. évi 3. számában erősen kritikus hangvételű ismertetőt olvashatunk a szóban forgó könyvről, rámutatva annak hibáira. A tárgyi tévedések kiigazításán túl talán a legfontosabb gondolat:

"A pénz-aristokraczia ellen való kitörés e műben nincs helyén. Mert ha a mai napon valaki a király (a souverain fejedelem) által nemességre emeltetik, az ép olyan nemes lesz ama naptól fogva, mint az a másik, kinek őse azelőtt 500 évvel tétetett nemessé. Hogy miért tüntet ki és emel valakit a király nemesi rangra, ez semmiképen sem kérdés tárgya ily természetű kézi könyvben s oly emberek közt, kik a monarchiai elveket s az arisztokraczia fennállását elfogadják.

(...)

Melyeknél fogva általában sem a törvény, sem a tudomány tételei szerint semmi alappal sem bir az a különböztetés, a mit a régi aristokrata, a katonai és pénzvilágból kitüntetett aristokraczia között akar tenni (12. l.). Társadalmi kinövések, félszegségek itt nem jöhetnek tekintetbe s némi gyanum támad, hogy lovag Marcziányi úr nem egészen van tisztában a fogalmakkal, s az úgynevezett katonai aristokracziát (magasrangú katonák) és pénzaristokracziát (bankárok, kereskedők), melyek még nincsenek privilégizálva s mint olyanok dölyfösködnek, összezavarja a közülök kiválasztott és kitüntetett nemességgel. Általában monarchikus érzületü, loyalis alattvaló soha sem kérdi, hogy a király miért tünteti ki az illetőt, elég az, hogy ki van tüntetve. Ezek előrebocsátása után megjegyzem, hogy azok az épen nem sikerült viczczelődések a bankárok és katonatisztek neveivel és a már száz év előtt elkoptatott Eichenlaub urodalom hol fekvésével nem lévén sem mulattatók, sem oktatók teljesen feleslegesek és semmiképen sem teszik aristokratikussá a mű levegőjét."

A kritikus ("D. F.") szemlélete megfelel a „una eademque nobilitas” elvének - bár nagyon is értem és átérzem Marcziányi elfogultságát a kérdésben. (A szerző életrajzát érdemes elolvasni, nézeteiben érezhetően visszatükröződnek személyes élményei.)

Lényegében Macziányi is saját kora "új" arisztokráciájától féltette a régit.




Nobilis írta...

Nos, sajnos, bár megvan a Turul folyóirat, nem olvastam a Marcziányi műre született reakciót, annak olvasatában másként fest M. műve. Bár azt hiszem ez alapvető tulajdonság, hogy mindig mindenki tart az újtól, aztán amikor az új már régi lesz, akkor elkezd tartani a még újabbtól. És való igaz, a nagyon régiek is újak voltak valamikor.
Bár kérdés, hogy az adott új arisztokrata új szelek szárnyán jön-e, mert ilyen szempontból nem mindegy. Megértem Marcziányit,mert a korban, amiben élt sokkalta nagyobb változások mentek végbe és gyorsabban, mint régen, így az új arisztokraták sokkalta több újat hoztak/jelentettek, mint régen az újak, amikor nem voltak oly nagy társadalmi-, politikai-, gazdasági változások folyamatban.

sevenplumtrees írta...

Köszönöm szépen a válaszát.

Sokáig én is Marcziányi nézeteit vallottam, és még most is inkább arra hajlok, de a Turulban olvasható ismertető folytán némileg finomítottam az álláspontomon.

Lenne pár kérdésem egy korábbi hozzászólásával kapcsolatban, melyet a Regnum!-on tett a "Ki lenne most a király?" című írásra reagálva még 2010-ben.

"Ez nem igaz,mert rengeteg család kapott a török kor alatt armálist,akár többet is (bizonyos esetekben 4-5 alkalommal is kapott egy család) és azzal a formulával,hogy nemtelenből lett nemessé. Persze ez eddig is nemesi jogokkal éltek,max. elfelejtődött és ekkor kellett az újabb adomány.
1526. után a sorozatos pénztelenség okán rendkívül sok végvári vitéz fizetés helyett armálist kapott és természetesen volt olyan,hogy a jobbágyok anyagi körülményei annyira javultak,hogy lehetővé tették a nemességkérő kérvény megírását,amit jobb esetben el is fogadott az uralkodó.
Azokban az időkben nagyon nagyszámú volt a nemesítés,köszönhetően a Szapolyai családnak,amely szétszakította az országot és ezáltal két államra szakadó országban két személy osztotta folyamatosan a nemességet. A hajdúkról ne is beszéljünk, a legjobban elhibázott döntés az ő nemesítésük..."

Nos, első kérdésem éppen az armalistákkal kapcsolatos. Tud erről a jelenségről irodalmat ajánlani, ti. hogy egyesek "e conditione ignobili", vagyis parasztsorból emeltetnek nemesi rangra nem volt több, mint egy bevett formula a szinte futószalagon készülő armálisokban? Megyémben, Hevesben is több nyilvánvaló példa van rá. Sokszor névcserével, de sokszor anélkül.

És egyáltalában nemesi jogállású (vagy egyéb szabadsággal élő) személy hogyan, milyen módokon kerülhetett jobbágysorba? Mely korszakokban vált ez a folyamat tömegessé?

Végezetül az egri egyházmegye praedialistáiról szinte semmit nem találtam. Voltak egyáltalán? Kellett, hogy legyenek, hiszen az egyik legrégibb és legnagyobb egyházmegye volt. Ön szerint hol lehetne elkezdeni a kutatást?

Azért bátorkodom az Ön segítségét kérni ezekben a kérdésekben, mert hozzászólásai nagyfokú olvasottságáról és tájékozottságáról győztek meg.

Köszönettel: sevenplumtrees

Nobilis írta...

Nos, az az igazság az első kérdéssel kapcsolatban, hogy szerintem nem igazán van szakirodalma, állításomat elsősorban a saját és más olyan személyek tapasztalataira alapozom, akik szintén kutatnak vagy kutattak már családok után.
Az ember kutatva sok mindennel találkozik és számos esetben talál érdekes dolgokat. Például nagyanyám családja a nemességét az Árpád korba vezeti vissza, de a család egyik tagja 1622-ben nemességet kapott és a dokumentumban nemtelennek írták, tehát olyan személynek aki korábban sem volt nemes. Ennek lehet több oka is,de a legvalószínűbb az, hogy a nemességét bizonyító iratok megsemmisültek vagy elvesztek, esetleg egy távoli rokon kezében voltak. Én úgy gondolom, hogy számos esetben a nemeslevelet intéző szervig, pontosabban a deákig nem jutott el az infó, hogy XY nem nemességet kap, hanem csak megújítják azt, de egyszerűen az is elképzelhető,hogy az íródeák nem tudott annyira latinul,hogy komolyabb dolgokat is kifejezhessen, így egy bevett formulát alkalmazott mindenkire. Őszintén szólva nekem úgy tűnik, hogy a török idők után vált általánossá,hogy a nemeslevelek személyre szabottá váltak, gyakran részletezve a szerző érdemeit.
Ugyanis számos esetben bizonyítható,hogy nem csak ugyanaz a család kapta az újabb nemeslevelet, hanem ugyanaz a személy, aki az elsőt (addigra elvesztette, megsemmisült) és mégis új nemességet írtak a dokumentumba... Én személy szerint abban sem vagyok biztos, hogy mindig ugyanolyan társadalmi, állami elismertségnek örvendett az ország mind a két részében adományozott nemesség.
Én hajlok rá,hogy egy-két formula alapján íródott az armálisok szövege, amibe sokszor csak a nevet és dátumot kellett beírni, elképzelhető, hogy a deákok előre is dolgoztak.

Nobilis írta...

A második kérdéskör nem ennyire bonyolult, bár tény, hogy eléggé sok minden vezethetett a jobbággyá válás rögös útján. Először is minden korban a legfontosabb, hogy az embernek legyen mit ennie. Akinek van földje, legyen az jobbágy vagy nemes, könnyebben jut hozzá ezekhez a cikkekhez. Viszont, akinek nincs vagy elvesztette a földjét az kénytelen munkát vállalni, szerencsés esetben iparosként,kézművesként, de ahhoz ugye tapasztalat és tanulmányok kellettek, egy X évesen vagyonát vesztett nemes nem feltétlenül léphetett erre az útra, így sokszor nem maradt más, minthogy a nagyobb uradalmakban, nemeseknél munkát vállaljon. Lehetett ez gazdatiszti állás, számtartó, különféle tiszt stb., viszont ezeknek az állásoknak a száma véges volt, meg voltak ugye olyanok is, akiknek aztán semmihez sem volt tehetsége. Azok jobb esetben egy-egy uradalomban hozzá tudtak jutni egy-egy jobbágytelekhez , ami után viszont tartoztak a földesúrnak szolgáltatásokkal, így kerültek függőségbe. Más esetben az is előfordulhatott, hogy egy-egy háborús helyzetben a jobbágytelke a nemesnek elnéptelenedett, így maga volt kénytelen megművelni, így ugyan bizonyos részben a maga ura maradt, de mint jobbágyföldön gazdálkodó, szintén voltak kötelezettségei (pl. tized, vármegyei adók). Az elszegényedéshez sok út vezetett, talán a legjellemzőbb a birtok aprózódása folytán csekély örökség vagy a már említett hadi helyzetben való elnéptelenedés vagy menekülésre kényszerülés. Számos esetben előfordulhatott, hogy egy-egy nemes annyira elszegényedett, hogy jobbágynál volt cseléd vagy teljesen zsellérként tengette az életét.
A városokban élő nemesek ugye eleve kikerültek a nemesi jogállás alól és amennyiben a város polgárai voltak, muszáj volt beszállni a közös költségbe (adó).

Ezek a lesüllyedt vagy városban élő nemesek aztán generációk folytán vagy tovább süllyedtek vagy újra kiemelkedtek. Ha most megnézzük az embereket, sokan nem ismerik már a nagyszüleiket sem, a dédszülőkről általában az egyszerűbb, de még az iskolázottabb embereknek sincs fogalma. Nos, el lehet képzelni, hogy anno szintén nem kellett sok ahhoz,hogy végleg a feledés homályába merüljön a nemesi származás.

Az emberek általában elkövetik azt a hibát,hogy a nemes szó hallatán azonnal a gazdagságra, pompára, palotákra asszociálnak, pedig a nemesség döntő többsége sohasem élt jobban,mint egy átlag jobbágy. Hogy nem kellett tizedet,meg kilencedet fizetniük? Mint az említett esetekben láthatjuk, dehogynem, sokuknak kellett. Ráadásul több esetben is született törvény az egytelkesek adóztatásáról. Ezek mellett adónak lehet tekinteni azt, hogy a jobbágyokkal ellentétben a nemeseknek kötelessége volt hadba szállni és adott esetben vérét hullatni vagy ha nem volt rá képes, akkor maga helyett katonát állítani (nem kevés pénz ez sem).

Az egri praedialistákról sajnos nem tudok semmit. Simán elképzelhető, hogy nem voltak az egyházmegyének nemesei, bár mint az egyik legjövedelmezőbb egyházmegye azért gyanús. (vagy pont azért nem voltak neki, mert nem volt szüksége ingyen fegyveresekre, hiszen a bevételekből nem volt gond a katonaállítás sem) De erről tényleg nem tudok mit mondani.

sevenplumtrees írta...

Hasonló tapasztalataim vannak a kérdésben, mint amiket leírt. Értelemszerűen a nemesség szegényebb rétegeinél figyelhető meg a jelenség. A török időkben "futottnemesi" státusz, generációkon keresztül történő városban lakás, vitézlő rendbe állás, vagy predialistának állás, vagy más földesúr megüresedett jobbágytelkén vállalt úrbéri szolgálat mind okozhatta, hogy az országos nemesi státusz, vagy egyéb szabadság (kun, jász, böszörmény stb.) elkallódott pár generáció alatt, különösen, ha a középkori armális elveszett vagy soha nem is volt. A vezetéknevek is sokat változtak abban az időben, családom a középkorban (legrégebbi ismert említés egy 1310-es dokumentumban, melyben ősi birtokokról esik szó) egy később mélyen a hódoltsági területbe került faluról, mint birtoknévről írt "vezetéknévvel" jelölte magát, míg az újkorban már köznévi vezetéknévvel, melyhez ragadványnévként (de nem előnévként!) használta a korábbit. Előfordult az is, hogy egy nagycsaládnak-rokonságnak, különböző jogállású tagjai (országos nemes, predialista, jobbágy, szabados, vitézlő rendbeli, agilis, kun/jász, városi polgár) voltak egy időben, akik sokszor még az atyafiságot is tartották, persze a kor hierarchikus szemléletének megfelelően.

Ezen túl az armálisokat a kancellárián majdhogynem futószalagon gyártották, Orosz Ernő is említi Heves (és Külső-Szolnok) vármegye nemességét leíró monográfiájában a családommal rokon ivádi Ivády nemzetségnél, hogy "eme kitételnek azonban semmi jelentősége nincsen, hiszen majdnem minden armálisban előfordul". Középkori adatokkal is igazolja állítását.

Érdekes, hogy hatalmassá lett, országos méltóságra emelkedett családoknál is meglepően hiányosak az újkor előtti időszakról az adatok: pl. a Tisza vagy megyémből az Almásy családoknál. Mennyivel igazabb lehetett ez akkor az ún. kisnemesi famíliákra.

A sok egri egyházmegyei birtokon és egyházi tulajdonú várban (pl Szarvaskő), minden bizonnyal voltak katonáskodásért úrbéri szolgáltatásoktól mentesített jobbágyok, illetve egyházi nemesek, de nyomuk nem sok maradt. Úgy tűnik, jobb lesz felvennem a kapcsolatot a téma kutatóival, helytörténészekkel, akik az okleveles anyagot is ismerik.

Köszönöm szépen, hogy az ünnepek közeledtével is szakított időt a válaszadásra. Áldott, békés Karácsonyt kívánok Önnek és szeretteinek.

Köszönettel: sevenplumptrees


Nobilis írta...

Talán érdemes lenne felvennie a kapcsolatot az egyházmegyei levéltárral. Ha voltak egyházi nemeseik, akkor minden bizonnyal maradt róluk iratanyaguk. Az én famíliám eredete is valószínűsíthetően egyházi nemesség soraiban gyökerezik, még a XVI. századból, aztán kiemelkedtek az országos nemesek soraiba,de sajnos erre az időszakra vonatkozóan nagyon kevés dokumentum maradt a családról, illetve a nevet viselő személyekről (akik koránt sem biztos,hogy ősök,rokonok).

A nemesek lesüllyedésére szerintem remek forrásanyaga a nemességigazolási perek iratanyaga. Számos esetben voltak családok,akik hosszú pereskedés után is a nemesség nincs igazolva státuszba kerültek, pedig utólag jóval több forrás birtokában nagy valószínűség szerint nemesként szerepeltek. Voltak olyan esetek is, ahol X igazolta 1754/55-ben nemességét, de ugyanő 2 évtizeddel később már nem tudta (vagy nem akarta?) és a jobbágyok között írták össze.

Nobilis írta...

Viszont kívánok Kellemes Ünnepeket s remélem továbbra is olvassa majd a blogot (esetleg ír is ide,mert bevallom őszintén néha se időm, se kedvem írni)

sevenplumtrees írta...

Köszönöm szépen a segítségét. Gondolkozom valami témán, amiről egy jó blogbejegyzést tudnék írni. Ha eszembe jut valami, felveszem a kapcsolatot Önnel.

Köszönettel: sevenplumtrees

Nobilis írta...

Én köszönöm :)

Sajnos nincs ihlet mindig.

Megjegyzés küldése